Imádság

Fekete István: Az ima

Beküldve: Imádság

Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.

– Mondd, kisfiam...

És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.

Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.

Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.

Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.

Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálraítéltség posványából.

Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.

Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima.

Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.

         Fekete István

Kilenced a választások megfelelő kimeneteléért

Beküldve: Imaszándékok

Október 2-án lesz a népszavazás. Ennek kimenetele, eredményessége szoros kapcsolatban van Magyarország engesztelő hivatásával és Európa jövőjével.

Kezdjünk ezért kilencedet!

És menjünk is el szavazni!

Szavazzunk nemmel!

És biztassunk erre másokat is. De legalább arra, hogy menjenek el minkdenképpen szavazni, hogy érvényes lehessen a népszavazás.

A Szűzanya kérte már korábban tőlünk, hogy tartsunk kilencedet Európa és a kereszténység megmentéséért:

Idézzük most emlékezetünkbe a Szűzanyának ezt a kérését, hiszen nemcsak Magyarország, hanem egész Európa és a kereszténység léte forog kockán!

Ha szeptember 23-án kezdjük a kilencedet, az október elsején ér véget.

Mit imádkozzunk?

A Szűzanya a Rózsafüzért és a Magnificat imádkozását kérte. A Szűzanya hálaénekét mindenképpen imádkozzuk el. A rózsafüzérből annyit, amennyit állapotbeli kötelességeink engednek, de legalább naponta egy tizedet.

Idézzük emlékezetünkbe a Szűzanya szavait!

Kicsinyeim, ne féljetek! Fegyvert adok a kezetekbe: a szeretetetet, a rózsafűzért, és a Magnificatot! Édeseim, amikor a Magnificatot nagy szeretettel, elmélkedve imádkozzátok, a Sátán remegve és félve eloldalog. Ezzel teljesen meg tudjátok kötözni, és olyan lesz, mint egy bábu. Esedezve kérem, IMÁDKOZZATOK, IMÁDKOZZATOK, böjtöljetek, és tiszta szívvel vegyétek magatokhoz az Oltáriszentséget! A rózsafűzért és a Magnificatot kilenc egymást követő napon imádkozzátok velem. Ígérem, nagy hasznára lesz ez a keresztény világnak, mert meghozza a változást. Ne féljetek, tartsatok ki az engesztelésben! A Szentháromság trónja elé viszem kéréseiteket.

Köszönöm, hogy hallgattok hívásomra. Gyermekeim, nagyon szeretlek benneteket.

Megáldalak titeket az Atya akaratából, a Fiú szeretetével és a Szentlélek erejével.

És fohászkodjunk őrangyalainkhoz és Magyarország őrangyalához is, hiszen a szavazás napja éppen az őrzőangyalok ünnepe lesz, hogy küldjék el védenceiket szavazni.

A Magyarország őrangyalához szóló ima itt található